Lindyke oldala

Rovásírás

         Az elnevezésről

A magyar rovásírást az elnevezésével és a közhiedelemmel ellentétben - nemcsak rótták, vagyis fába vagy csontba vésték, hanem templomi freskóra és kazettás mennyezetre festették, továbbá ötvösmunkákra és kódexbe is írtak velük. A "rovás"-írás kifejezés csak a jelhagyás módját jelöli, nem árulkodik többről, mint például a "táblakrétaírás", vagy a "lúdtollírás"

Eredetek

A legelterjedtebb, a szakma által támogatott nézet szerint a magyar rovásírás az arámi eredetű türk írás egyik családjához tartozik. Tőlük tanulhatták meg a magyarok az 5-6. század körül, és a maguk nyelvéhez idomították. Egy másik elgondolás az ómagyar írást az ókori magas kultúrák világába vezeti, s közeli kapcsolatban állónak tartja más ókori írásokkal, így a föníciai, az egyiptomi és a sumér írásokkal, vagyis szerinte ez egy régi (35 ezer évvel ezelőtti), egész Eurázsiában elterjedt írásrendszer része. Ez a nézet a rovásírást az emberiség legősibb kulturális kincsének tekinti.
Bárhogy legyen is, a kereszténység felvételével e honfoglalás előtti mesterség, mivel a pogány vallásra emlékeztetett, nemkívánatossá vált. Olyannyira, hogy a fellelhető ómagyar írásokat összegyűjtötték és megsemmisítették, az írást magát pedig betiltották.
Emléke dacolt a latin betűs írás kényszerével, melynek köszönhetően mára szép számmal kerülnek elő főként középkori rovásírásos emlékek.

Rovásírás-oktatás

A rovásírás mára újjáéledt, főként a magyar őstörténet szkíta-hun-avar-magyar kapcsolat hívői körében. Egyre többen vésetnek székelykapujukba vagy mindennapi tárgyaikba rovásírásos szöveget. Egyre többen használják a nemzeti önazonosság kifejezésére és/vagy egyszerű díszítőelemnek. Léteznek mesekönyvek, tankönyvek és tanfolyamok is az érdeklődők számára.

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat